Friss topikok

Hogyan olvasd

Itt egy rövid szándéknyilatkozat arról, hogy mit szeretnék csinálni ezzel a bloggal.

Címkék

Egy másik üvöltés

kakukkbanner.png

Dél-Korea. Ez az az ország, amit néha úgy emlegetünk, mint akiknek "sikerült." Sikerült túllendülni a feudális viszonyokon, és főként a feudális életszínvonalon. Emlegetjük a számokat, hogy a GDP így nőtt, a diplomások részaránya a teljes népességen belül meg úgy nőtt (néha persze hallunk olyat is, hogy a diák az elvárások nyomása alatt kinyírta magát, mikor hármast kapott, de ez bizonyára csak elenyésző kis szösz a big picture-ben). És ebben bizonyára sok igazság is van, bizonyára senki nem szeretne az angolwc-s, kötelező védőoltásos és évi-egyszer-családi-nyaralós állapotból visszatérni a bivalyszarba és rizskapálásba. De másfelől meg 2010-ben például rendőri intézkedéssel akarták megakadályozni, hogy este 10 óra után(!) tanuljanak a gyerekek, ugyanis a munkaerőpiaci verseny (mely az oktatási rendszerben az elsődleges irányító erő) olyan kiélezett, hogy a rendes iskolanap után "hagwon" névre hallgató magániskolákban bifláznak a gyerekek, éjszakába nyúlóan (emiatt napközben az iskolában csomóan alszanak, s a tanárok is elfogadják a helyzetet, így tervezik az óráikat). A helyzet odáig fajult, hogy állami közbeavatkozással próbálták védeni a gyerekeket – ami teljesen sikertelen volt, a szabály ellenére hajtják magukat a diákok éjszaka, a megengedett időponton túl, hogy jobb pontokat kapjanak, jobb iskolába kerüljenek, majd jobb egyetemre, hogy jobb eredménnyel és jobb diplomával jöjjenek ki a végén, hogy jobb állásaik lehessenek (ahol szintén tepernek majd, hogy megtarthassák azt, vagy esetleg elő is léptessék őket).

North-Korea-is-Best-Korea-Kim-Jong-il.jpg

Szóval Dél-Koreában egyszer csak történik egy ilyen. A fentebb jellemzett légkörben nem csoda, hogy a vasutasok nem szeretnék, hogy privatizálják az állami vasúti vállalatot, úgy sejtik, hogy ez tömeges elbocsájtásokkal és a megmaradó dolgozóknak rosszabb munkakörülményekkel jár majd. Sztrájkot és tüntetést szerveznek - de az állam nem az ő oldalukon áll, a rendőrség körözi a szakszervezeti vezetőket, megostromolja a szakszervezeti székházat, és éppen csak a templomba nem megy utánuk, hogy "illegális sztrájk szervezésének" vádjával letartóztassa őket.

Ez a konfliktus, amely visszhangot kap a nemzetközi balos diákmozgalmár-network oldalán, a török szakszervezeti konföderációnál, az Amnesty Internationalnál, és egyéb kisebb-nagyobb közösségeknél világszerte különösen látványosan kontúrozza azt a dilemmát, ami az utóbbi száz év nagy politikai próbálkozásait jellemzi. Ott van ugyanis Szöultól nem egészen ötven kilométerre északra Kim Dzsong Un brutális diktatúrája, talán az utolsó a maga nemében, melynek idológiai alapja pont a munkások felemelésén, hatalomba helyezésén nyugszik. Ahol a legutóbbi hír szerint a Vezető szorgalmasan takarítja el a nagybátyja családát a férfi kivégzése után, és újraíratja a történelmet, s ahol mindenki éhezik és nyomorog, és egy kézen meg lehet számolni, hogy kiknek van internethozzáférése, autója, napi két zsemlénél több élelme. A lövészárok másik oldalán, anno, Kim Ir Szen kultusz-szobrászkodásával egy időben a fejlesztő állam kovácsolta a társadalmi rendet (amit szintén sokan méltatnak, mivel a dél-korai állam a külföldi tőkebefektetésektől elzárkózva maga hozott létre vállalatokat, amelyeket saját tőkéből működtetett, és vaskézzel keresztülverte a sajáterős kapitalizálódást). És úgy tűnik hiába, hogy a nagy korporációk mindenféle ámerika meg nyugat nélkül nőtték ki magukat kistigrisből morcos és éhes nagytigrissé, most ugyanazok a jelenségek zajlanak le, mint Angliában vagy bármely "jól berendezkedett" nyugati kapitalista országban, és nagyjából ugyanaz a reakció is: privatizáció, elbocsájtások a "gazdaságosság" égisze alatt, megvonások, erre pedig szakszervezeti/grassroots mozgalmi tiltakozás (amiről reálisan belegondolva lehet sejteni, hogy nem fog megállítani semmit, maximum elodázni). [Ugyanez euro-atlanti akkordokban: a jóléti állam, ami Európában és az USA-ban évtizedek (évszázad?) hosszú küzdelmeinek eredményeként alakult ki, porlik, mint a szikla, és a nagy és komoly múlttal bíró szakszervezetek a poszt-indusztriális termelési rendben szintén porlanak, tagszámuk folyamatosan csökken, nyomásgyakorló erejük elenyészik.]

Itt van hát vállról indítható atomrakéta távolságra egymástól két projekt, két nagy próbálkozás egy jobb társadalmi rend létrehozására, melyek közül az egyik pont a másik alternatívájaként jött volna létre - s most úgy tűnik, egyik sem az lett, ami szeretett volna lenni kiskorában. Erősen elgondolkodtató dilemma ez, a két Korea dilemmája, amit nehéz a torzító relativizálás eszköze nélkül feloldani. Pedig nekünk is fel kell oldani valahogyan, valamikor.

Címkék: margó

13 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://segglyuk.blog.hu/api/trackback/id/tr155708258

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Dél-Korea 3. – Szociális kontrasztok 2013.12.26. 20:03:48

Mint megtudtam, Korea történelme számos párhuzamot mutat Magyarországéval.Ezek egyike például az a tény, hogy a 80-as évek végéig Dél-Koreában is kemény diktatúra volt, talán keményebb is, mint nálunk (olyan hívószavakkal, mint katonai vezetés, tömegbe...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gregbíró 2013.12.26. 18:31:37

Szerintem aki bármilyen pozitívumot lát az észak koreai rendszerben. Annak lehetővé kell tenni hogy ingyenesen odaköltözhessen.
Déliknek is vannak problémáik pl hogy milyen lcd tv-t vagy okos telefont vegyenek.

tena_lady 2013.12.26. 19:07:24

Egyetértek. Lehet, hogy az északi rendszer nem jó, és csak azért van még életben, mert bárki is rohanná le, az pénzbe kerülne, és annyira nem érné meg. Amerikának, Kínának és Dél-Koreának se. Mert amúgy bármelyik pillanatok alatt legyőzné. De! A délieknek csak az anyagiak számítanak. Érdemes megnézni pár olyan dél-koreai filmet vagy sorozatot, amiben maguk a déliek hasonlítják össze magukat az északiakkal. Engem felháborított, hogy kizárólag a megvásárolható termékekben mérték, hogy mennyivel jobb az ő országuk. Ilyen pedig csak úgy kerülhet egy népszerű sorozat népszerű színészének a szájába, ha a közvélekedés is ez. A sok tanulás és később a még több munka is csak ezért van, hogy tárgyakat tudjanak venni, amit lehet mutogatni, hogy nekik van ilyen. Nekem ez borzasztó sekélyes. Lehet tényleg egyesíteni kéne a két országot és megtalálni az arany középutat. :S

Bockó · https://muslimstatistics.wordpress.com/ 2013.12.26. 20:28:38

@Gregbíró: Az egy főre eső államadósságban és energiafelhasználásban a világ élvonalába tartoznak (mind a kettő a legalacsonyabbak között van). Ha a túlzott hadi kiadásokról lemondanának - ami a jelen kontextusban nyilván lehetetlen -, az egyik legzöldebb, legfenntarthatóbb ország lehetnének a világon. Pénzügyi értelemben pedig függetlenebbek, mint Mo., jelenleg is.

zobod 2013.12.26. 21:06:05

@Bockó: van még egy pár ilyen klassz ország, a teljesség igénye nélkül eritrea, kongó, dél-szudán, szomália. Alacsony államadósság - van ahol állam sincs -, csekély környezetterhelés, igazi (sötét)zöld paradicsom.

Gyurma73 · https://plus.google.com 2013.12.26. 21:22:11

@Bockó: lehet hogy ha megtámadnák észak koerát sokan átállnának.amúgy elég lenne a felső vezetéssel végezni nem?

Szzzz 2013.12.26. 21:24:29

@tena_lady:

Annyiról van szó csupán, hogy a sekélyes proli embereknek is telik ott mindenre, és ezért tényező.
Ha kicsit körbenézel itt, nálunk is ájfónja van a teszkós árufeltöltőnek. Nem feltétlenül egyből a legújabb, esetleg lehet hogy valami külföldről okosított cucc, de van, na. Otthon persze teknőben alszik, ezért nem akkora tényező a fogyasztói társadalmunkban, de azért igyekszik ő.
Ehhez képest csak annyi a különbség, hogy náluk ugyanennek a prolinak a legújabb ájfónja van, a legmenőbb lapostévéje otthon, a legmenőbb mittudoménmije, egyszóval tényező, jelen van, mint pénzügyileg is erős réteg.

Ha te ebből azt szűröd le, hogy az itteni félfeudális félkommunista állapot jobb, mert itt legalább nem az a csúnya rideg hájtek van, hanem mi csipketerítőcskét teszünk leértékelt lapaostévénk tetejére, hát elég szomorú vagyok.
Megpróbálod erényként feltűntetni azt, ami szimplán csak a csósóságunkból kifolyólag van így...

Szzzz 2013.12.26. 21:36:44

@Gyurma73:

Hát nem biztos. Könnyen lehet, hogy az ország jelentős része azt se tudja, hogy a föld gömbölyű, és nem épp Óceánival állnak hadban folyamatosan.
Hitler is azt hitte, hogy egy kicsit megpöccenti a szovjejtuniót, ami aztán kártyavárként omlik össze. Aztán csak kiderült, hogy a muzsikok mégiscsak eléggé félik és szeretik Sztálint.
(Persze tény, hogy nem sígetett az amúgy remek elgondolás megvalósításának az sem, hogy a szovjet elnyomás alól felszabadított untermenscheknek egyből be is mutatták, hogy milyen szerepet is szánnak nekik egy árja faj uralta világban...)
Ja, illetve még mindig ott van, hogy egy ilyen amúgy eleve költséges és különösebben cél nélküli akció során az Ifjabbik Kedves Vezető le talál baszni egy atomot valami sűrűn lakott déki városra, minden mindegy alapon...
Aztán ott van a megnyset háború kérdése:
mit csinálnál azzal a sok millió csóró északkóreaival? Lassan már a második generáció nő fel úgy, hogy a lakosság egyik fele csak rizskapáláshoz ért, a másik fele pedig a rizskapáló csicskasereg rettegésben és elnyomsában tartásához...
Annyira szerintem nem hiányzik még Dél-Koreának sem gyakorlatilag 25 millió csöves.

kék megaman 2013.12.26. 21:37:20

@Gregbíró: látatlanban biztos vagyok benne, hogy észak-koreában valószínűleg jobban tudnak helyesen írni, mint szerény hazánk még szerényebb (képességű) kommentelői

Guszty 2013.12.26. 21:37:24

@Bockó: Legfenntarthatóbb? amikor kizárólag a külföldi élelmiszersegélyek miatt halnak éhen "csak" 10(100?)ezrek évente? Kösz az ilyen fenntarthatóságot.

Pamuk 2013.12.26. 23:45:38

Ez az egész cikk számomra egy köldöknézegetés.
Kicsit olyan, mintha a népszerűség érdekében elkezdenéd a pokol két bugyrát elemezni, melyik a jobb.
Véleményem szerint mindkettő zsákutca egy európai értékeken fölnőtt ember számára.
Másképp mondom, az egész kérdés egy vicc.

Bockó · https://muslimstatistics.wordpress.com/ 2013.12.27. 12:14:34

@Gyurma73: Ez egy nagyon érdekes kérdés, hogy az egymástól, vagy a Kim Dzsongtól való félelem tartja-e össze az országot. Akár szociológiai kísérletként is megérné kilőni Kim Dzsongot.

@Guszty: Kevesebb energiát használsz fel, mint amennyi adott idő alatt termelődik, többek között ezt jelenti a fenntarthatóság. Itt sem a demokráciával laksz jól, hanem földgázzal, olajjal, meg atommal. Ha ezek hiányoznak, nincs népsűrűség és (a mai szinten komplex) struktúra sem.

Bockó · https://muslimstatistics.wordpress.com/ 2013.12.27. 12:20:28

@Szzzz: Nézd meg azokat az attrakciókat, amik eljutnak hozzánk. Iszonyatosan fegyelmezettek és keményen dolgoznak - lehet félelemből (rizskapálás, kivégzés), de szerintem az emberanyag képes lenne Samsung, Kia-Hyundai szintű világmárkákat kitermelni ott is, ha megadnák nekik a lehetőséget.

- duplagondol 2013.12.29. 19:31:53

Csak az egyik, de messze nem figyelmen kívül hagyandó szelete a témának a vallás kérdése. Dél-Koreában a reformátusok aránya az utóbbi évtizedek látványos missziója után megközelíti a buddhistákét, a katolikusokkal együtt pedig a lakosság kb. jó harmadát adják a keresztények. Márpedig a javak termelését felmagasztaló kálvinista munkaetika nem feltétlenül áll szinkronban az általában véve lemondást hirdető buddhizmussal; az sem mellékes, hogy ez Európában és Amerikában, az újkorban a feltörekvő, jogait szélesítő, anyagi és szellemi függetlenséget igénylő puritán polgárság ideológiája volt, nem pedig egy tekintélyelven, társadalmi-gazdasági hierarchián alapuló keleti társadalomé. A diktatúra idején terjedő Mindzsung-teológiának, nem ok nélkül, komoly részét képezi ma is a szabadságjogok, éppenséggel a munkavállalói jogok kiszélesítésének a követelése.
süti beállítások módosítása