Friss topikok

Hogyan olvasd

Itt egy rövid szándéknyilatkozat arról, hogy mit szeretnék csinálni ezzel a bloggal.

Címkék

Egy másik üvöltés

kakukkbanner.png

Előzmények ebben, ebben és ebben a posztban.

Ötven évvel ezelőtt egy Martin Luther King nevű pofa kiállt egy placcra valahol Amerikában, és kinyögte, hogy neki volna ám egy álma. Ez – elmondása alapján – egy nagyon szép álom volt, tele az emberek egyenlőségével, boldogsággal, joggal és igazsággal. Martin a beszédét körülbelül kétszázötvenezer embernek mesélte el, akiknek nagyon tetszett ez az álom, és úgy gondolták, hogy akár valóságot is lehetne belőle csinálni.

Ám ez nem a teljes történet. A hallgatóság egy része, Martin, és más fekete amerikaiak már elég régóta dédelgették a maguk hasonló álmait, és jó ideje próbáltak részleteket valóra váltani belőle. Rosa Parks nyolc évvel Martin beszéde előtt döntött úgy, hogy nincs kedve átadni a helyét egy másik embernek a buszon a bőrszín-különbözőségük miatt. Martin beszéde előtt ötvennyolc évvel tartotta meg első ülését a Niagara Mozgalom, mely a faji alapú megkülönböztetés felszámolását tűzte ki céljául. Később egy NAACP nevű szövetség vette át a helyét ennek a csoportnak. Hamarosan összetűzésbe is keveredtek egy Booker T. Washington nevű fekete politikussal, aki befolyását arra használta, hogy olyan politikákat hozzon létre, ami a feketék felemelkedését támogatja – csakhogy ő az NACCP-vel ellentétben úgy gondolta, a szegregációs törvényeket el kell fogadni, meg kell alkudni a fehér vezetőkkel, hogy cserébe dolgozhassanak a lassabb stratégián. Martin Luther King álmának megszületéséhez egy bő hatvan éves erősödő-gyengülő, elhaló, majd újraszülető, sok irányba egyszerre mozgó, belső konfliktusokkal terhelt mozgalom kellett. Ez az álom pedig újabb ötven éve vágja magának az utat, és még mindig nagyon messze van a nyugvópontjától.

Álmok nem születnek maguktól. Nem úgy történik, hogy jön egyszer csak egy Martin Luther King, és kipattintja a fejéből a megoldást. Az álmokért meg kell dolgozni.

Én itt vagyok 2013-ban, egy másik kontinensen, egy másik országban, egy másik helyzetben. És nem jön álom. Nincs olyan narratíva, amiről úgy érezném, hogy tényleg a valóságról beszél. Emiatt pedig nincs, nem lehet olyan válasz az általam érzékelt problémákra, amelyeket el tudnék fogadni, hasznosnak tartanám őket. Nincs számomra szimpatikus ideológia, nincs olyan identitás, amit magaménak érezhetnék.

De hogyan is lehetnének válaszaink, amikor a kérdéseket sem tudjuk? Hogyan tudnánk, hogy mit kell csinálni, amikor azt sem tudjuk, hogy mi a helyzet?

Nem tudom azt mondani, hogy „van egy álmom.”

Nem tudom azt mondani, hogy „vannak válaszaim.”

Nem tudom azt mondani, hogy „vannak kérdéseim.”

Csak annyit tudok, hogy mit nem tudok. Tehát most gondolkozni és próbálkozni kell. Akár hatvan évig is.

Címkék: alapok parbeszelgetes

Szólj hozzá!

Az előző két posztban ( 1. , 2. ) körüljártam azt, hogy milyen fogalmakkal jellemezhető (szerintem) a politikai kommunikáció, a nyilvános párbeszéd, és azt, hogy milyen szempontok szerint vizsgálható meg egy politikai narratíva, ami a valóságot próbálja leírni valahogyan. A második poszt végén azt a következtetést vontam le, hogy a létező mainstream narratívák haszontalanok. (Részben azért, mert nem értékelik megfelelően a társadalomban létező hierarchiákat, részben mert értelmes diskurzust létrehozni képtelen nyelveken fogalmazzák meg őket).

Most arról szeretnék beszélni, hogy miért tartom önmagában is fontosnak azt, hogy feltérképezzem a nekem haszontalannak tűnő valóságmagyarázatokat (narratívákat). (Sokat kapom mostanában azt, hogy „oké, oké, hogy fikázod ezt, meg fikázod azt, már értjük, hogy neked ez nem tetszik, de akkor mégis, mi legyen helyette? Mi a pozitív alternatíva?” – azért is szeretném a működésképtelenség feltérképezésének fontosságát hangsúlyozni, hogy erre a kérdésre választ adjak.)

Ehhez egy fogalmat fogok használni, amit a „megértés negatív terének” nevezek. A gondolatmenetem a következő (amit már az előző posztban is pedzegettem): a valóság (politikai, hatalmi viszonyok, társadalmi viszonyok, az emberek viselkedése és viszonya egymással, környezetükkel, mindenféle társadalmi tények) valahol létezik a maga objektív módján, de nem ez a fontos elsősorban, hanem az, hogy az emberek miként magyarázzák azt. (Ugyanis az emberek közös megegyezése fogja meghatározni a társadalmi szabályokat.) Tehát az a kérdés, hogy az emberek hogyan magyarázzák a valóságot. Ez a megértés, a narratíva készítésének folyamata. A magyarázatok lehetnek hasznosak és haszontalanok. Azokat a magyarázatokat (narratívákat), amelyek haszontalanok, a megértés negatív terébe helyezem. 

Címkék: parbeszelgetes megértés negatív tere

Szólj hozzá!

23.
december

Vagdalkozás

yojimbo  |  2 komment

Az előző posztban bemutattam, hogy milyen szempontok szerint értelmezem a politikai kommunikációt (ami szerintem a politikai cselekvés lényege). Részletesen jellemeztem a szempontjaimat, leírtam, hogy mit nevezek nyelvnek, diskurzusnak, ideológiának és narratívának, és hogy miként függenek ezek össze szerintem. Most azokat az összehasonlítható pontokat fogom megvizsgálni, amelyek a hosszú- vagy rövidtávú történelem során kialakult (vagy kialakított) ideológia-csomagokat jellemzik (különös tekintettel a narratívára, ami szerintem a legfontosabb ezek közül – mivel minden egyébnek a gyökere, forrása – s erre kell koncentrálni, ha meg akarjuk érteni az egész „közéletnek” nevezett dolog működését, és ha javítani szeretnénk rajta.)

Négy horgonypontot fogok megnézni. (Érzem, hogy ezeken kívül még több fontos szempont is van, csak ezeket még nem találtam meg):

  1. Ki beszél? (Mely csoport érdekei és értékei határozzák meg a narratívát és az abból származó cselekvési stratégiát?)
  2. Kinek beszél? (A cselekvési stratégiából és a nyelvből következő diskurzus-kezdeményezés kiket szólít meg?)
  3. Milyen hierarchiákat ismer el/ismer fel, melyekre helyezi a hangsúlyt, milyen összefüggéseket talál ezek között? (Ez a legfontosabb, kifejtés lejjebb)
  4. Milyen identitást képez az ideológia, mennyire képes erre? (Hogyan határozzák meg magukat az ideológia vallói, erősen kötődnek-e az ideológiához, vagy gyengén?)

Fogalmi alapvetésként azt feltételezem, hogy az „objektív valóság” valahol a narratívák között létezik, de ez nem annyira fontos, mint az, hogy ki milyen magyarázatot kreál erről, és hogy az a magyarázat mennyire „hasznos.” A hasznosság fogalmáról a következő posztban fogok írni.

Címkék: parbeszelgetes

2 komment

Szeretnék beszélgetésekről beszélni. Ennek előzménye: december elején egy nyilvános facebook posztban leírtam, hogy nagyon nem tetszik az, ahogyan a Fidesz-székház március eleji „elfoglalását” (melyben én is részt vettem) utólag értelmezték (vagyis inkább előtte, közben, és utólag, csak én nem vettem észre ezt akkoriban). Elmondtam, hogy nem értek egyet azokkal a célokkal, amelyek mögé állították az eseményt (valamiféle pártpolitikai úton elért „balliberális” győzelem), de ezt a véleményemet, mely mögött inkább álltak érzések, mint érvek, nem tudtam megfelelően alátámasztani. Olyan bizonyítékot vártak tőlem, ami valami konkrét módon rámutat arra, hogy né, itt mondja a székházfoglaló, hogy Bajnait meg kéne szavazni. Ezzel szemben én nem ezt mondtam, és nem is így gondoltam.  Mivel a kommentekben nem tudtam érthetően érvelni, megígértem, hogy átgondoltabban és rendszerezettebben nekifutok még egyszer.

Így hát most egy lépéssel hátrébb állva próbálok végigmenni azon, amit én a közügyekről folytatott beszélgetésekről gondolok. Hosszan gondolkozás és jegyzetelgetés után négy bő lére eresztett poszt született erről a témáról, melyek végigvezetnek a véleményemen, logikámon és meglátásaimon. Arról fogok írni, hogy mit gondolok a politikai narratívákról, nyelvekről, diskurzusokról és ideológiákról, továbbá ezek Magyarországon létező egyedeiről. Ebben fogom végigvezetni azt is, amit a „Bajnai-narratíváról”, a „Bajnai-nyelvről” és ennek használatáról gondolok. (Extra-extra türelmet kérek az olvasásnál. Engesztelésül csináltam ábrákat.)

[Még egy szabadkozás: most olyan fogalmakat és témákat fogok hentelni, amelyekkel a politikatudomány, a kommunikációtudomány és a kulturális antropológia foglalkozik sokkal kifinomultabb módon. Én ezekhez nem értek, nincs ilyen téren tudásom, úgyhogy ha olyan dolgokat írok le (vagy forgatok ki), amit az e tudományokban jártas olvasó már tud, vagy jobban tud, akkor előre elnézést kérek. Én azért vezetem le ezeket a jelenségeket, mert előttem nem volt tiszta a mechanizmusok működése, és ahhoz, hogy a saját álláspontomat ismertessem, szükség van erre is.]

Címkék: parbeszelgetes

Szólj hozzá!

17.
december

MVP-pajzs

yojimbo  |  2 komment

vonatszar_1387263398.jpg_800x1413

nagy felbontás itt.

Címkék: felelősség firka

2 komment

Szerettem volna írni egy átgondolt, alaposan kidolgozott sorozatot azokról az egyenlőtlenségekről, amelyek a magyar oktatási rendszerben léteznek. Komótosan annál kezdtem volna, hogy a magyar társadalomban ki kap diplomát, hogyan jut el odáig, aztán áttértem volna arra, hogy milyen költségei vannak a képzésnek, mitől függ, hogy milyen érettségi-eredménye lesz az embernek, és milyen szerepe van ebben az államnak, a privát szektornak, kik a haszonélvezői és kik kerülnek hátrányba ebben a rendszerben. Pont valami frappáns néven gondolkoztam, és szorgalmasan gyűjtögettem a gondolatokat és linkeket ehhez a sorozathoz, amikor szemem elé ugrott ez a cikk. Hangos csatakiáltással kapom a pofámba, hogy a szovjet vagy egyenesen észak-koreai Fidesz megszünteti a magyar nyelvoktatást, és itt az apokalipszis. Erre meg má’ csak azt mondom, hogy faszom. Álljunk már meg egy percre. (Ez esetben több percre, türelmet kérek a hosszú poszthoz.)

Szóval előrébb hozom ezt a későbbre tervezett résztémát. Beszéljünk a nyelvoktatásról. De ne a Cink-narratívánál kezdjük, mert kimdzsongil-tacepaok alatt nem lehet értelmesen beszélgetni. A Vastagbőr-narratívánál se, mert hasonlóan korlátolt.

vastagbor_nyelv.PNG

Kezdjük valahol a rendszerváltás környékén. Nagy kataklizma, oroszok ki, orosz nyelv ki, nyugat be, angol és német be. A friss és ropogós Harmadik Magyar Köztársaság valahogy meg kéne szervezze azt, hogy minden iskolában legyen az országunk által preferált új hatalmi centrumban használatos igazgatási, diplomáciai és összekötő nyelveket oktató tanítómester, aki a nebulók fejébe veri a tudást. Erre több okot is fel lehet soroltatni, én itt most szeretnék a saját megfontolásomnál maradni: a nyelv tudása azért fontos, amiért bármely más tudás: erőt jelent és képességet. Az idegen nyelveket beszélő embert nehezebb átverni, könnyebben érvényesül, több munkalehetőség közül választhat, többféle információs forrás közül választhat, mint az egy nyelven beszélők, és ezek által jobb életkörülményeket képes alakítani magának, környezetének. Ezért szükséges tehát, hogy minél több ember jusson a nyelvtanulás lehetőségéhez (ugyanúgy, mint a tanulás lehetőségéhez általában).

Címkék: megértés negatív tere

42 komment

12.
december

Legalább...

yojimbo  |  4 komment

legalabbkicsi_1386884975.png_720x540

kattints ide a nagy felbontású verzióért, hogy minden kis bizbaszt jól meg tudj nézni

Címkék: firka

4 komment · 1 trackback

Ez egy régebben lepötyögött írásom, de most, hogy van csili-vili blogom, bemásolom ide, hogy meglegyen.

Hosszú ideig nem tudtam igazán megindokolni, hogy miért van zsigeri ellenérzésem a különféle antirasszista, anti-hímsoviniszta, anti-homofób akciókkal és médiakampányokkal (értsd: glosszáról kálmánolgára terjedő sápítozáshullám) szemben. Ez a mélyről jövő taszítás disszonanciát, belső ellentmondást okozott, mert én sem vagyok különösebben rasszista, hímsoviniszta, vagy homofób, ergo nem támogatom a zsidózó, buzizó vagy nőket konyhába küldő megnyilvánulásokat, következésképpen lelkesen üdvözölnöm kéne az ezt elítélő felszólalásokat. De valahogy mégsem, sőt, jobban viszolygok ezeken, mint az eredeti ’megvetendő’ tetten. Pár példa a közelmúltból: XY jobbikos képviselő zsidólistázása vs. sárgacsillagozás, gárda-avatás és vonulás vs. netes/médiás szörnyülködés, kicsit régebbi ’jó csajok a közigazgatásban’ videó vs. feminista agyvérzés, Pride körüli évi rendes mizériák. (A Horthy-szobros és könyvégetős balhézást azért nem sorolom ide, mert azok annyira jelentéktelenek, hogy a bal/lib média nélkül senki nem tudna róluk.) És végül legutóbb: Teczár Szilárd buziskodása a klubbelépő női árával vs. Balázs Balázs buziskodása a rádióban.

Címkék: elit aktivizmus megértés negatív tere

2 komment

12.
december

Alap

yojimbo  |  Szólj hozzá!

A blogról, okáról, szabályairól:

Miért: a világnak bizonyára nem egy tízezredik blogra van szüksége, nekem viszont lehet, hogy igen. Segít naplózni az engem foglalkoztató témákat, és a róluk alkotott véleményeimet (és azt, hogy ez hogyan változik). Azért nyilvánosan, mert ez rávesz arra, hogy véleményeimet újragondoljam és vitázzak. Azt is eredményesnek tartom, ha másokat is véleményeik újragondolására késztetek ezzel.

Kinek: természesen mindenkinek, aki olvassa, de reálisan nézve a helyzetet, ismerőseimnek szánom, és kóbor blogolóknak, akik idetévednek. Nem is törekszem megmondó-moguli státuszt elérni, ezek az írások csupán gondolataim kivetítései egy körrel kijjebb.

Miről: olyan dilemmákról, konfliktusokról, kérdésekről és felismerésekről, amelyekről úgy érzem, hogy nem csak rám érvényesek.

Miért e név: azért, mert az itt megosztott posztok vélemények lesznek, nem megmondott igazságok. A segglyuk olyan figyelmeztetés, ami emlékeztetni próbál erre. Törekszem továbbá arra, hogy amennyiben nem tudok valamit, kérdések formájában fogalmazzam meg a gondolataimat állítások helyett. Azt is bevallom mindenek előtt, hogy számtalan dolgot nem tudok. Nem ismerek álláspontokat, máshol, máskor már kifejtett gondolatmeneteket, vagy azokat a szerzőket, filozófusokat, tudósokat, politikusokat, akik ezeket levezették. Nem értek egy tudományhoz sem, viszont felismerem, hogy számos dolog, amiről nap mint nap magabiztosan beszélünk és axiómaként kezelt állításokat dobálunk róluk, valójában tudomány, s mint ilyen, tudományos érveket és alátámasztásokat kíván. Ezek ellenére, ha valamit mégis határozottan mondok, akkor igyekszem a tényszerű állítások ösvényén maradni, és érvelésemet átláthatóvá, érthetővé tenni. Mivel mindenkinek van véleménye, szívesen látom a kommenteket a blogon, szívesen szállok vitába, amennyiben értelmét látom ennek, azaz a beszélgetésből kihozható valami hasznos konklúzió. Nem fogok semmit törölni, bár nem garantálom, hogy minden segglyukra kíváncsi leszek.

Meglátjuk, mennyire sikerül tartanom magam mindehhez.

Címkék: alapok

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása